Mindentbele, futósblog

Tegnap megint mentünk, pedig tegnap volt az év legmelegebb napja. Mondhatni, kutyameleg volt!!! Tesómékkal voltam tegnap, P. már induláskor előrehúzott, de nem tudom, mi értelme volt, mert azt csinálta, hogy előre szaladt gyorsan 50 métert, aztán mindig ugyanannyi távolság maradt köztünk, ergo semmivel sem futott gyorsabban, mint én, csak az első 50 méteren. Ennek aztán az lett a vége, hogy az 5. kilométernél leelőztem. Én ugyanis úgy szoktam menni, hogy az elején kicsit visszafogom magam, úgymond bemelegítek, semmi erőltetés, aztán egy-két kilométer után szinte észrevétlenül felgyorsulok egy tempóra, amit aztán tartok végig..
Szóval 5 km után már le is előztem, aztán a végére már 2 perc különbség lett köztünk...A javamra. :-)) Nekem ez ugyan nem presztízskérdés, de úgy vettem észre az első 50 méteres rajtból, hogy neki viszont kicsit az...Na, mindegy..
Szóval az lett a vége, hogy 7 km-t nem egész 40 perc alatt futottam le, 39-et meg még valamennyit mutatott a stopper..Azt gondolom, hogy az időjárási viszonyokhoz meg a teljesítő képességemhez mérten ez igen jó eredmény!!
Nekem a lényeg a futásnál, hogy ha kitűzök egy távot, azt teljesítsem, ne álljak meg, ne sétáljak, hanem inkább lassan, de végig futva tegyem meg. A futás azt hiszem testileg is (bár ezt most annyira nem érzékelem) és lelkileg is pluszt ad az embernek. Kitartásra nevel és arra, hogy a kitűzött céljainkat el kell érnünk, valamint egy lelki erőt is ad, megacélozza az embert, valamint, ha egy olyan célt sikerül elérni, amiről nem is álmodtunk (az én esetemben ez a 7 km volt, aztán a 14, most kezdek kacsintgatni a 21 felé), az ad egyfajta önbecsülést és magabiztosságot, megnő az ember önértékelése tőle, hiszen képesek vagyunk a képtelenre is!!

Most elég elkeseredettnek érzem magam..Bár nem azért álltam neki a futásnak, hogy fogyjak, de azért egy-két kiló mínusz nem ártott volna. Most viszont úgy érzem, hízogatok (mondjuk az étvágyam jó), zsíros vagyok. Fürdőruha volt rajtam tegnap, hát, valami katasztrófa szerintem..Ha leülök, két nagy hurka képződik a hasamon, ami még a hátamra is átlóg. Na, most ez úgy hangzik, mintha valami zsírdisznó lennék, de annyira azért nem vagyok kövér, csak azt hittem, hogy ennyi futás, izzadás után már kicsit szálkásodni fogok, vagy legalább tónusossá válik az alakom, vagy kevesebb lesz a narancsbőr..Jó, nem voltam sosem kövér, narancsbőr-állomány sem vészes, de pont azért, mert elég jó állapotban voltam, azt gondoltam, hogy látványos lesz a fejlődés, a változás...Van úgy, hogy látok némi pozitív változást magamon, de most éppen nem ezt látom, inkább az ellenkezőjét...Lehet, hogy egy hét múlva más lesz, de most nagyon rosszul érzem magam emiatt. Ráadásul elkeseredettségemben még zabálni is elkezdtem..pedig elhatároztam, hogy visszaveszek egy kicsit, de most nem megy, mindent felzabálok, ami elém kerül....Még, hogy nyáron az embernek nincs étvágya!!! Amit tegnap is leműveltem étkezés címszó alatt, az valami katasztrófa..Úgyhogy ma megyek futni, meg szerintem holnap is, pedig ilyet nem szoktam csinálni, hogy nem tartok pihenőt...

Tegnap reggel volt a nagy főpróba! Elhatároztam, hogy kettő kört futok a tó körül, ami 14 km (meg egy pici). Igaz, szombatra terveztük, de a hétvégi programok, meg a hatalmas vihar miatt nem jött össze, így áttettük a futást vasárnap reggelre...Kilenckor találkoztunk a tatai várnál, aztán elindultunk...

Amikor kiértünk az erdőből, valami olyan iszonyú szél fogadott a tóparton, hogy alig lehetett haladni. Ekkora bazi nagy szélben még sosem futottam, szabályosan éreztem, hogy megfeszülnek az izmaim és erőlködnöm kell a szél ellenében, hogy haladja is valamit. Árpi is mondta, hogy ugyanez volt neki is a biciklin..Nem tudom, hoyg a szél miatt, vagy más játszott közre, de 41 perc alatt futottam le az első kört.

A második 7km-es kör olyan volt,mintha az elsőt futnám, egyáltalán nem volt nehezebb. Volt levegőm, bírta a lábam. Egyedül úgy a 9. kilométer környékén volt egy kis mélypontom, akkor mondtam Árpinak, hogy inkább nem beszélnék, elvagyok magamban. Így, amikor szembe találkoztunk Nórival (ő is futott vagy 10-11 km-t), Árpi visszafordult, én meg egyedül folytattam. Ismét kiértem a szeles részre, ahol kínomban magamban beszéltem (persze csak tőmondatokat), de igazából még ez sem volt nehezebb, mint az első kör...

Összességében 82 perc alatt beértem, a 2. kör még néhány másodperccel gyorsabb is lett, mint az első...Tök büszke voltam magamra!!

Azért a tegnapi napomra rányomta a bélyegét ez a hosszú futás, egész nap pihegtem csak. Anyuéknál voltunk ebédelni, de már mielőtt elindultunk, majdnem elaludtam, aztán délután, mikor hazaértünk tőlük, totál felborultam, aludtam vagy két órát..És még ma reggel sem vagyok teljesen fitt..Na, ehhez kéne hozzászokni, ehhez a hosszú távhoz, hogy után ne legyek két napig fáradt..A térdem is fáj. Érdekes, mert ez olyan fájdalom, mintha a térdemen lévő kis izmok fájnának, a legközelebbi futáson, ami holnap lesz, elmúlik...

Féltem a tegnapi naptól, mert elég jól kinézett a napocska, jó meleg volt, hőségriaadó, meg minden. Úgy alakult, hogy Nóri telefonált, hogy nem tud jönni futni, mert nem ér haza, csak későn. Ezért egyedül futottam. Viszont Árpi is jött velem Tatára, meg az egyik kollégája és találkoztunk a Szörfnél Tibiékkel is...Úgyhogy ők leültek sörözni én meg nekiindultam úgy fél hét tájban a kis tókörömnek. Marha jót futottam, persze elfáradtam, meg meleg is volt, de 38 perc 45 mp alatt körbeértem, szóval nagyon jó időt mentem...Mikor visszaértem, csatlakoztam a többiekhez, legurítottam egy liter almafröccsöt (almalé szódával), és tök jót beszélgettünk, Időközben megérkezett Nóri meg Gábor is, csatlakoztak hozzánk. Ők vacsiztak, mi meg megettük a maradék sült krumplijukat.. :-)

Úgy fél tíz körül indultunk haza, sajnos a szúnyogok nem hagytak tovább ücsörögni. Idén iszonyatosak a szúnyogok, akkorákat harapnak, hogy nem igaz. Félelemtesek!!

Ma pihenő, aztán holnap, ha minden igaz, két kört fogok futni... Az több, mint amit valaha is futottam!!!

A verseny után tegnap voltunk először futni..Jó meleg volt, vagy 30 fok. Én úgy terveztem, hogy rendezek egy "örömfutást", semmi erőlködés, semmi hajtás, csak amennyire jól esik..Így is tettem, Árpi tekert mellettem, elég sokat beszélgettünk..Mondta, hogy Nóri visszafordult 2,5 km után.. Erősen csóváltam a fejem, nem tetszett a dolog!! Szeretném, ha együtt futnánk le a maratont, amit célként kitűztünk magunknak és arra bizony edzeni kell!! A most nagyon meleg/hideg/pára/szél/stb van (megfelelő aláhúzandó) kifogások számomra nem elfogadhatóak. Az időjárás csak nagyon ritka esetben ideális. Valószínűleg a minimaratonon is nagyon meleg lesz..A lényeg, hogy ésszel, óvatosan és kitartással fussunk a versenyen, és természetesen ilyen módon kell edzeni is! Nem szabad túlhajtani magunkat, nem kell gyorsabban futni, mint ahogy jól esik, csak szépen, nyugodtan menni kell előre és mindenek előtt ki kell tartani!!!

Visszatérve, tegnap a 7 km-t 41 perc alatt futottam le, de igazán jól esett...Az a tervem, hogy szombaton kettő kört futok, vagyis 14 km-t...Erre tréningezem az agyam már két napja...Miután már többször is lefutottam 12 km-t, gondolom a 14-et is megcsinálom valahogy...Csak kell a lelki tuning...

Megvan a futóverseny eredménye!!

Az 58 csapatból 36. lett a miénk

Egyéni összesítésben 348 indulóból 242. lettem

125 női indulóból én lettem az 59.

Az összidőm: 37 perc 55 mp

A csapat összideje: 3:38:20

Tök jó!!! :-))))

Ott kezdem, hogy szombaton már lúzerkedtem. Mostanában ugyanis fáj a jobb belső combom, olyan, mintha valami be lenne akadva, vagy nem istudom..Megpróbáltam nyújtani, meg hajolgatni, aminek az lett a következménye, hogy az egész jobb oldalam meghúzódott, kiváltképp a hátam...

Vasárnap reggel tízkor kezdődött a verseny, reggel bekentem a fájós hátam, lábam jégzselével, aztán elindultunk Tatára. Már kilenc körül ott tobzódtunk, leadtuk a nevezést, a nagyon fantáziadús, "Fuss Forrest" csapatnevet bírtuk kitalálni, de nem is az volt a lényeg.
Hatan futottunk, 3 lány, 3 fiú, de ez a verseny most a lányokról szólt, hiszen a fiúk tapasztalt futók, nekünk pedig első verseny volt. A csajok futottak először, utánunk a fiúk. Én indultam harmadikként, már nagyon izgultam, mire sorra kerültem. Szegény D. kezdett, az 5. kilométernél leeresztett, mivel a rajtnál nagyon erősen bekezdett, vitte a tömeg magával..Minden esetre a szokásos idejét megfutotta, ügyes volt. Őt N. váltotta, aki 2 percet javított az idején, úgyhogy nagyon büszke volt magára, meg mi is rá!! Aztán én váltottam, igyekeztem tartalékolni az energiákat, de szerintem az elején én is gyorsabban futottam a szokásosnál, nem bírtam magammal. Leelőztem jó pár embert, persze engem is előztek, de csak olyanok, akik nagyon penge futók, olyan átlagfutók, mint én, nem kerültek el...A végét, a cél előtt jól megnyomtam, isteni volt, hogy szurkoltak az emberek, ismerősök a nevemet kiabálják, mosolyogtam, integettem. Árpim végig jött mellettem bicóval, amit külön köszönök neki, szegénykémet mindig csak leintettem, hogy most ne beszéljünk, ugyanis nem akartam energiát pazarolni a beszédre...Ő meg csak jött mellettem kitartóan, biztatott, dicsért. Jaj, úgy imádom!!
Megérkeztem a célba, úgy kb 37,5 perc volt az időm 7 km-en, ami egyéni csúcsnak számít, eddig még soha nem futottam ilyen jó időt!!
Lefutották a fiúk is a távot, úgy kb 32 perc alatt, az utolsó srác meg 27 alatt (egy állat, ő már indult az Iron man versenyen is), úgyhogy egész jó eredményünk lett. A végső eredményhirdetést nem vártuk meg, majd ha a neten fent lesz, akkor megnézem...Kíváncsi vagyok, hányadikok leszünk...Szerintem olyan második harmad felé szerepelhettünk, nem mondhatom azt, hogy középmezőny, de nem is a vége..Majd teszek fel képet is!!

Vasárnapig már nem megyek futni, két teljes nap pihenőt adtam magamnak, hogy vasárnap délelőtt majd jól tudjak futni. Addigra már szét fog vetni az energia (legalábbis erre számítok), az izgalom, meg a két napi futás megvonás, úgyhogy remélhetőleg jó időt megyek majd..Csak nehogy olyan lúzer legyek, hogy megbotlok, elesek, kibicsaklik, stb.....De nem, nem lesz semmi ilyen, fő a pozitív gondolkodás, minden jó lesz, ügyes leszek és tapsolni fognak az emberek!!! :-)

Tegnap este voltam futni, körbefutottuk a tavat, 7 km, valamivel több mint 38 perc alatt futottam. Ha így futok a versenyen is, akkor elégedett leszek..
Úgy volt, hogy Árpi lehet nem tud jönni velem vasárnap, mert dolgoznia kell. Kérdezték, hogy egyszer nem mondhatna nemet a munkára? Én meg válaszoltam, hogy nem, nem mondhat nemet, mivel ő a főnök, ő aztán nem mondhat nemet. Ha munka van, menni kell és kész! Különben is ő nagyon ad rá, hogy ne találjanak kivetni valót benne, ő érkezik legkorábban a munkahelyre és ő megy el legkésőbb! Követendő példa, kérem szépen! Na, a lényeg, hogy végül is úgy néz ki, nem kell dolgoznia, úgyhogy jön nekem szurkolni!!!

No, elvittem az órát megcsináltatni tegnap..Tettek bele elemet, meg kapott új szíjat is, úgyhogy este már abban mentem futni. Lelkileg egész nap gyúrtam magam a hosszú távra, ez jelenleg nálam 12 km-t jelent, de elég gyalázatosnak éreztem a teljesítményt. Viszont, ami meglepő, a "vadiúj" stopperem szerint tök jó voltam, tulajdonképpen egyforma tempóban sikerült lefutni a 12-t. Ez annyit tesz, hogy 67 perc (és talán 40 másodperc) alatt lefutottam...Marha büszke voltam magamra, és nagyon elfáradtam. Lehet, hogy Árpi hiányzott, eddig mindig kísért bringával, de ezen a héten délutános, így nem tud jönni, egyedül teszem meg ezt a sok-sok kilométert. Még ma is iszonyú fáradtnak érzem magam, de örülök is, mert sosem gondoltam, hogy én ennyit tudok egy huzamban futni...Úgy érzem, rendesen tologatom ki a határaimat..Ennek fényében már azt tervezem, hogy jövő héttől két tókört kéne futni, az 14 km, még két km-rel több, mint amit most futok...Majd meglátjuk, még gondolkozom rajta..Viszont ezen a héten még megyünk csütörtökön, akkor egy kört fogok futni időre, és vasárnap reggel pedig verseny!!!!!!!! Most lesz a maraton váltó!! Annyira izgulok!!

Pénteken este mentünk futni, asszem egyéni csúcsot döntöttem, bár nem mértük rendesen az időt. Volt ugyan stopper, de lemaradt tőlem a mérőember, úgyhogy az én időm homályba veszett, csak úgy nagyjából tudtuk kiszámolni, hogy kb 39 perc volt a hét kilométer...
Na, aztán a vasárnap! Reggel mentünk ki futni, a telefonomon indítottuk el a stoppert..Úgy futottam, mint az ördög, már amennyire bírtam, aztán a kör végén kiabáltam Árpinak, hogy mondjon időt, de csak annyit mondott, hogy "anyukád hívott, hogy vigyünk neki tejfölt.." Vagyis törlődött az időeredmény a telefonból...Annyira mérges voltam és elkeseredett emiatt, káromkodtam és sírni tudtam volna...Pedig valószínűleg egész jó időt futhattam..De most is, ha eszembe jut, elfutja az agyamat a f*s...Soha, de soha nem szokott futás közben csörögni a telefon, de most muszáj volt!!! Fú, nem is írok erről, mert idegrohamot kapok. Aztán eszembe jutott, hogy van otthon valahol egy régi "kázió" órám, amin van stopper. Meg is találtam, csak nincs benne elem, meg el van szakadva a szíja. Úgyhogy teszek bele elemet, aztán azzal fogom mérni az időmet...Azt legalább nem lehet felhívni..

Egész nap napsütéses, meleg idő volt tegnap, vártam az estét, milyen lesz újra így futni. Este hétre mentünk. Amint kiszálltunk a kocsiból Taán, olyan szél kerekedett, hogy ihaj-csuhaj, meg záporeső, zivatar. Bent üldögéltünk a kocsiban, amíg elállt, majd negyed nyolc után nekikezdtünk a futásnak..Az erdő az valami parádés volt. A vihar annyira megtépázta a fákat, én még ilyet nem láttam! Akkora ágak hevertek az úton keresztben, amiket már nem lehetett átugrani, csak kikerülni, mert akkorák voltak fekve, mint én állva..Az erdős részen végig ez volt. Találkoztunk egy leányzóval, akit éppen elkapott futás közben a vihar, szegénykém eléggé ázott veréb volt, de szerintem tutira egyéni csúcsot futott, abban a bazi nagy magyar viharban. Félelmetes lehetett, törtek le az ágak, gondolom volt recsegés, ropogás, villámlott, dörgött. Úúú, szegény lány, biztos be volt sz*rva, nem is csodálom...Megörült, mikor meglátott minket, gondolom azt hitte, már sosem lát embert többet...
Na, szóval ilyen körülmények között futottunk, a varacskos disznó hozzánk képest tiszta jószág! Annyira sárosak voltunk, főleg Árpi meg én, mivel mi háromszor futottunk be az erdőbe (vagyis Árpi biciklizett). De lefutottam a 12km-t, 71 perc alatt, ami nem is rossz, mivel az erdőben inkább az akadályokat ugráltuk át, mint futottunk. Élveztem végig a futást, kellemes idő volt, bár hatalmas volt megint a pára, az erdőből kiérve még a beton is gőzölgött, de olyan jó kis eső utáni idő volt, csicseregtek a madarak, bár minden futásom iylen jó lenne! Este nem volt hányingerem sem. Most egy kicsit fáradtak a lábaim, de nem vészes....Ja, és tegnap ezen kívül legyalogoltam négy kilométert, meg ma is annyit fogok...

Az elmúlt hét elég érdekes volt...
Mivel pénteken kezdődött a víz-zene-virág fesztivál Tatán, a szórakozó tömeg kiszorította a lelkes sportolókat a tópartról, így a Cseke tóhoz kényszerültünk..Már előre fáztam attól, hogy négy kört kell futni (2,2km egy kör). Elég szörnyű volt, nagyon hosszúnak tűnt, tele lett kaviccsal a cipőm, és dörzsölt a melltartó (a régi volt rajtam). De azért leszenvedtük!!
Aztán vasárnap délelőtt futottunk újra, gondoltuk, még nem lesz tömeg a tóparton..Hát, de volt! Na, nem végig és nem akkora, mint délután, de az egyik parton a horgászok botjait kellett kerülgetni, a másik oldalon meg a sárkányhajós (vagy milyen)fiúkat..Ráadásul, meleg, párás idő volt, csavarni lehetett a ruhánkból a vizet és már megint dörzsölt a melltartó, pedig a vadiúj, hiper-szuper topom volt rajtam...Így hazafelé bementünk a Teszkóba és vettünk egy teszkógazdaságos sportmelltartót...Amit aztán hétfőn este fel is vettem, mégpedig a hiperszuper toppal kombinálva. Na, így már nem dörzsölt, de a belem majd' kinyomta a dupla gumírozás. A hétfő esti futás már hasonlított a megszokottakra, de az idő még mindig iszonyú párás és meleg volt. Arra vágyom, hogy száraz, meleg időben futhassak végre!!! Talán ma teljesül a vágyam, egész nap napos idő van (ma még nem esett!!) és marha meleg...kellett ez, mi? Ráadásul ma 12 km-t kell futni (tókör, aztán szabadstrand oda-vissza)!!! Úgy érzem, ma beledöglök, de akkor majd arra gondolok, hogy milyen jó mostanában tükörbe nézni! Észrevettem az alakom változásait, kezdenek előkerülni az izmaim, vékonyabb a derekam. Na, majd erre gondolok, ha futom azt a rengeteg kilométert..
Ja, és a minimaraton előtt lesz még egy verseny!! Tatai tópart, csak egy tókört kell futni, viszont hat fős csapatok lesznek, így hatan egy egész maratont fogunk futni!! Nagyon izgi, én még nem voltam futóversenyen, meg egyáltalán, semmilyen sportversenyen nem voltam még!!

Jövő héten indulok életem első futóversenyén, a tatai maraton váltón, ami annyit tesz, hogy hat fős csapatok indulnak, minden csapattag fut hét km-t, így lesz a végén 42...

Nos, tegnap volt a nagy nap, lélekben felkészültem, hogy lefutom a 12 km-t..

Felvettem az új futóruhámat és elindultam Tatára. Annyira izgultam, mint amikor először álltam neki futni. Bár három napja folyamatosan esett, tegnap este az idő velünk volt. este hétre kisütött a nap, így nem esőkabátban kellett futnunk. Az erdőben elég gáz volt, mert tala volt hatalmas pocsolyákkal, meg tiszta sár volt minden, ráadásul olyan párás volt a levegő, hogy hihetetlen. Az erdőn kívül meg elég keményen fújt a szél...

Szóval nem volt a legkönnyebb, de legalább nem volt 30 fok. Végigfutottam 68-70 perc alatt a majdnem 12 km-t. Nagyon élveztem, főleg az utolsó 3-4 km-t. Nem fulladtam ki, semmi baj nem volt, de azért utána ott maradt keményen a fáradtság és még mindig velem van!!

Most hétvégén bajban leszünk, mert Víz-Zene-Virág fesztivál lesz Tatán, így nem tudunk a tóparton futni, de megbeszéltük, hogy kimegyünk a Csekére és körbefutjuk vagy négyszer...Utána meg, ha minden igaz, bemegyünk az Edzőtáborba szaunázni, esetleg úszni egy kicsit (csak lájtosan)..

Hosszú utat tettünk meg eddig, de úgy érzem, érdemes volt, feszsgetjük erősen a határainkat és minden fejben dől el. Ezt már megtanultam!

http://www.futoterkep.hu/utvonal/ezimor/

Nagyjából finisébe értünk a versenyre való készülődésnek...

Minimarathon augusztus 1-jén 16.00-kor lesz Tatán....Ennek örömére ma Árpitól kaptam futósgöncöt, nagyon-nagyon horror árért..Szerintem ennyi pénzért minimum 80 éves koromig kell hordanom, hogy behozza az árát...

Most ott tartok, hogy tartósan hozom a 8,3-at, de ha szerdán megyünk, akkor 12-t fogunk futni..Az a baj, ha hűvös az idő, akkor ki tudnék szaladni a világból, de melegben szörnyűűű..Melegben 2 napig fáj a lábam edzés után, lassú vagyok és a tüdőm is kiszakad.

Minden esetre tegnap nagyon megnyomtam, nagyon gyorsan futottam (mármint magamhoz képest), 8,3 km-t 47 perc alatt, az 5,6-os kilométerenkénti átlag. Közben már fuótársam is lett, egy leányzóval kábé egyforma a tempónk, így együtt futunk és így sokkal jobb, mert egyrészt lehet dumálni közben, másrészt húzzuk egymást. Tehát jó hatással vagyunk egymásra..

http://www.tata.hu/varosunk/kiemeltrendezveny/minimarathon/3935

Újra visszatért az életkedvem. Múlt héten elhatároztam, hogy kicsit megnyújtom a tókörömet, mert, hát fejlődni kell valamerre, ugyebár...Így fogtam magam, és nem a vár előtt futottam, hanem megkerültem és a várfal mentén futottam. Nem sok, de pár száz méterrel több, mint egy sima tókör...Aztán tegnap még nagyobbat bővítettem. Felmentem a Halászcsárdánál és az Ady Endre úton futottam, majd a templomnál kanyarodtam le és úgy kerültem meg a várat, de még ott is tovább mentem és a kastély előtt futottam el, így összesen 8,3, azaz nyolcegészháromtized km-t, azaz nyolcezerháromszáz métert futottam!!!! Annyira jól bírtam, szerintem tegnap simán meg tudtam volna csinálni a maratont..De, sajnos a maraton nem tegnap volt!!! Mindegy, arra jó, hogy újra erőt merítettem, érzem, hogy meg fogom tudni csinálni és talán még nem is leszek utolsó (kb 10 km/óra sebességgel futottam).

Nos, futunk mi, futunk...Viszont lemértük a tavat és nem is 7,4 km, hanem csak 6,9, na jó, egy kis jóindulattal 7 km...SZóval pont a duplája az a maraton. Elég esélytelennek tűnik a dolog, augusztusig kéne annyira felfejlődni, hogy menjen a dolog, de olyan rohadt hosszú az a tókör is!! Ráadásul egyre melegebb van, egyre jobban izzadunk, egyre nehezebben emeljük a lábainkat és egyre nehezebben vesszük a levegőt! Na, majd meglátjuk! Azért feladni nem fogjuk!!!

Közben elkezdődött a vizsgaidőszak is, tanulok ezerrel (na jó, azért annyira nem viszem túlzásba, mint mondjuk a múltkori vizsgáknál)..Túl vagyok egy polgári jog szigorlaton, nagyon jól sikerült, még tanári dícséretet is kaptam (nő volt a vizsgáztató, úgyhogy ez nagy dolog), meg biztatást, hogy jelentkezzek a jogra... Nahát, kedvem az éppen lenne hozzá, de jó lenne már egy kicsit lazítani is, nyaralni menni, mert most mindig a tandíjra kell gyűjteni. Ráadásul a jog még drágább!!

Szombaton Etyeken voltunk a haverokkal borozni, most volt ugyanis a borfesztivál. Jó volt, szép volt, az idő is remek, meg minden, de rá kellett jönöm, már unom! Idén harmadszor voltam ezen a feszten, de minden évben ugyanaz. Mondjuk a zene jó, a közönség kultúrált, nincs hinta meg bucsu meg céllövölde, így annak célközönsége sincs (asszem érteni, mire gondolok). Viszont, mivel a borokhoz annyira nem értek, nem vagyok benne biztos, hogy mindig mindenhol a legjobb minőséget kaptuk 3-4-500 Ft-ért decinként!! A töki pompos is silány volt, én sokkal jobbat sütök, fogok is a héten, mert totál rákattantam. Az etyeken árult kenyérlánygoson alig-alig volt egy-két szalonna darabka, szégyen! Pedig életemben először Etyeken ettem pompost és annyira isteni volt, tele szalonnával, hagymával, tejfölös túróval, hmmmm. Aztán már ez is költségtakarékos lett....Az ára viszont nem ment lejjebb, sőt!!! olyan 500-600 forint egy szeletke..

Na, a másik meg a kürtős kalács! Néhány éve elkezdték nyomatni a hagyományos kürtős kalácsot az ilyen rendezvényeken (nem a hideg, fóliázott fajtát, hanem a faszenen sült verziót). Most is volt ilyen, Etyeken. Marha jól néz ki, látványos meg minden, ahogy ott csinálják előtted, de azért a végeredmény nem ugyanaz, mint régen....Szintén költségtakarékos versiont nyomnak. Emlékszem, amikor kicsi voltam, anyuékkal Füreden nyaraltunk, mindig én álltam sorba kürtőskalácsért, de órák hosszat. A Hatlépcsőssel szemben árulták (már-már úgy tűnhet, a Hatlépcsősben szocializálódtam) . Na, de az a kalács!!!!! Volt vagy 60 cm, és olyan jó vastag volt a tésztája!! Kívül ropogósra sült, belül puha. Nem volt azon kívülről se dió, se fahéj, csak talán egy kis cukor, de kenterbe verte ezeket a mai kalácsokat. Amit most ettem olyan hajszál vékony volt, egyáltalán nem olyan, mint régen!! persze finom volt, meg friss, meg meleg, de nem OLYAN!

Ergo: a töki pmpost már megtanultam,meg kell tanulnom kürtős kalácsot is sütni!!!!! Na, majd ha lesz kemencénk!!

Hááát, sosem voltam nagy sportember...Tesiórán mindig a Cooper -teszt ment a legjobban, akkor kaptam ötöst, a többire meg egyest. Néha rámjött, hogy elmenjek futni néhány kilométert.Na, de most!!!!!!

Ott kezdődött, hogy tavasszal volt ez a Balaton-szupermaraton, ahol a haverok indultak négyes csapatban. Négy napos volt az esemény, a fiúk futottak (sokat), mi, lányok hárman (plusz két baba a hasban) és Árpi, drukkoltunk. Siófoktól Siófokig mentünk autóval, eszméletlen jól éreztük magunkat, büszkék voltunk a srácokra, végig ordítottuk a négy napot...Esténként meg éttermeztünk, Hatlépcsősben velős kenyeret ettünk, meg halászlevet, Kistücsökben valami elitebb kajákat, de mindegyik szuper volt. Még hazafelé is megálltunk Zámolyon a Pedróban egy kajálásra..

Beszélgettünk róla, hogy el kéne kezdenünk futni, annyira lelkesítő volt ez a verseny. Kitűztük célul a tatai minimaratont augusztusban....

Áprilisban kezdtünk futni. Először öt kilométert (szigorúan a kocsma volt a cél), majd teljes tókört futottunk Nórival, ami 7,4 km. Most arra gyúrok, hogy minél kevesebb idő alatt sikerüljön a táv. Eddig úgy 42-43 perc alatt futottam le, legutóbb pedig 39-40 alatt (sajnos nem stopperral mérjük, úgyhogy nincs pontos idő). Most az a cél, hogy ezt az időt tudjam hozni, aztán növelni kell a távot. Augusztusban vár a 14 kilométeres minimaraton. Na, ha azt sikerül lefutnom, igazán büszke leszek magamra!! De jó lenne!!! :-))))