Mindentbele, futósblog

Tegnap reggel volt a nagy főpróba! Elhatároztam, hogy kettő kört futok a tó körül, ami 14 km (meg egy pici). Igaz, szombatra terveztük, de a hétvégi programok, meg a hatalmas vihar miatt nem jött össze, így áttettük a futást vasárnap reggelre...Kilenckor találkoztunk a tatai várnál, aztán elindultunk...

Amikor kiértünk az erdőből, valami olyan iszonyú szél fogadott a tóparton, hogy alig lehetett haladni. Ekkora bazi nagy szélben még sosem futottam, szabályosan éreztem, hogy megfeszülnek az izmaim és erőlködnöm kell a szél ellenében, hogy haladja is valamit. Árpi is mondta, hogy ugyanez volt neki is a biciklin..Nem tudom, hoyg a szél miatt, vagy más játszott közre, de 41 perc alatt futottam le az első kört.

A második 7km-es kör olyan volt,mintha az elsőt futnám, egyáltalán nem volt nehezebb. Volt levegőm, bírta a lábam. Egyedül úgy a 9. kilométer környékén volt egy kis mélypontom, akkor mondtam Árpinak, hogy inkább nem beszélnék, elvagyok magamban. Így, amikor szembe találkoztunk Nórival (ő is futott vagy 10-11 km-t), Árpi visszafordult, én meg egyedül folytattam. Ismét kiértem a szeles részre, ahol kínomban magamban beszéltem (persze csak tőmondatokat), de igazából még ez sem volt nehezebb, mint az első kör...

Összességében 82 perc alatt beértem, a 2. kör még néhány másodperccel gyorsabb is lett, mint az első...Tök büszke voltam magamra!!

Azért a tegnapi napomra rányomta a bélyegét ez a hosszú futás, egész nap pihegtem csak. Anyuéknál voltunk ebédelni, de már mielőtt elindultunk, majdnem elaludtam, aztán délután, mikor hazaértünk tőlük, totál felborultam, aludtam vagy két órát..És még ma reggel sem vagyok teljesen fitt..Na, ehhez kéne hozzászokni, ehhez a hosszú távhoz, hogy után ne legyek két napig fáradt..A térdem is fáj. Érdekes, mert ez olyan fájdalom, mintha a térdemen lévő kis izmok fájnának, a legközelebbi futáson, ami holnap lesz, elmúlik...