Mindentbele, futósblog

Egész nap napsütéses, meleg idő volt tegnap, vártam az estét, milyen lesz újra így futni. Este hétre mentünk. Amint kiszálltunk a kocsiból Taán, olyan szél kerekedett, hogy ihaj-csuhaj, meg záporeső, zivatar. Bent üldögéltünk a kocsiban, amíg elállt, majd negyed nyolc után nekikezdtünk a futásnak..Az erdő az valami parádés volt. A vihar annyira megtépázta a fákat, én még ilyet nem láttam! Akkora ágak hevertek az úton keresztben, amiket már nem lehetett átugrani, csak kikerülni, mert akkorák voltak fekve, mint én állva..Az erdős részen végig ez volt. Találkoztunk egy leányzóval, akit éppen elkapott futás közben a vihar, szegénykém eléggé ázott veréb volt, de szerintem tutira egyéni csúcsot futott, abban a bazi nagy magyar viharban. Félelmetes lehetett, törtek le az ágak, gondolom volt recsegés, ropogás, villámlott, dörgött. Úúú, szegény lány, biztos be volt sz*rva, nem is csodálom...Megörült, mikor meglátott minket, gondolom azt hitte, már sosem lát embert többet...
Na, szóval ilyen körülmények között futottunk, a varacskos disznó hozzánk képest tiszta jószág! Annyira sárosak voltunk, főleg Árpi meg én, mivel mi háromszor futottunk be az erdőbe (vagyis Árpi biciklizett). De lefutottam a 12km-t, 71 perc alatt, ami nem is rossz, mivel az erdőben inkább az akadályokat ugráltuk át, mint futottunk. Élveztem végig a futást, kellemes idő volt, bár hatalmas volt megint a pára, az erdőből kiérve még a beton is gőzölgött, de olyan jó kis eső utáni idő volt, csicseregtek a madarak, bár minden futásom iylen jó lenne! Este nem volt hányingerem sem. Most egy kicsit fáradtak a lábaim, de nem vészes....Ja, és tegnap ezen kívül legyalogoltam négy kilométert, meg ma is annyit fogok...