Hááát, sosem voltam nagy sportember...Tesiórán mindig a Cooper -teszt ment a legjobban, akkor kaptam ötöst, a többire meg egyest. Néha rámjött, hogy elmenjek futni néhány kilométert.Na, de most!!!!!!
Ott kezdődött, hogy tavasszal volt ez a Balaton-szupermaraton, ahol a haverok indultak négyes csapatban. Négy napos volt az esemény, a fiúk futottak (sokat), mi, lányok hárman (plusz két baba a hasban) és Árpi, drukkoltunk. Siófoktól Siófokig mentünk autóval, eszméletlen jól éreztük magunkat, büszkék voltunk a srácokra, végig ordítottuk a négy napot...Esténként meg éttermeztünk, Hatlépcsősben velős kenyeret ettünk, meg halászlevet, Kistücsökben valami elitebb kajákat, de mindegyik szuper volt. Még hazafelé is megálltunk Zámolyon a Pedróban egy kajálásra..
Beszélgettünk róla, hogy el kéne kezdenünk futni, annyira lelkesítő volt ez a verseny. Kitűztük célul a tatai minimaratont augusztusban....
Áprilisban kezdtünk futni. Először öt kilométert (szigorúan a kocsma volt a cél), majd teljes tókört futottunk Nórival, ami 7,4 km. Most arra gyúrok, hogy minél kevesebb idő alatt sikerüljön a táv. Eddig úgy 42-43 perc alatt futottam le, legutóbb pedig 39-40 alatt (sajnos nem stopperral mérjük, úgyhogy nincs pontos idő). Most az a cél, hogy ezt az időt tudjam hozni, aztán növelni kell a távot. Augusztusban vár a 14 kilométeres minimaraton. Na, ha azt sikerül lefutnom, igazán büszke leszek magamra!! De jó lenne!!! :-))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.