Mindentbele, futósblog

Tegnap megint mentünk, pedig tegnap volt az év legmelegebb napja. Mondhatni, kutyameleg volt!!! Tesómékkal voltam tegnap, P. már induláskor előrehúzott, de nem tudom, mi értelme volt, mert azt csinálta, hogy előre szaladt gyorsan 50 métert, aztán mindig ugyanannyi távolság maradt köztünk, ergo semmivel sem futott gyorsabban, mint én, csak az első 50 méteren. Ennek aztán az lett a vége, hogy az 5. kilométernél leelőztem. Én ugyanis úgy szoktam menni, hogy az elején kicsit visszafogom magam, úgymond bemelegítek, semmi erőltetés, aztán egy-két kilométer után szinte észrevétlenül felgyorsulok egy tempóra, amit aztán tartok végig..
Szóval 5 km után már le is előztem, aztán a végére már 2 perc különbség lett köztünk...A javamra. :-)) Nekem ez ugyan nem presztízskérdés, de úgy vettem észre az első 50 méteres rajtból, hogy neki viszont kicsit az...Na, mindegy..
Szóval az lett a vége, hogy 7 km-t nem egész 40 perc alatt futottam le, 39-et meg még valamennyit mutatott a stopper..Azt gondolom, hogy az időjárási viszonyokhoz meg a teljesítő képességemhez mérten ez igen jó eredmény!!
Nekem a lényeg a futásnál, hogy ha kitűzök egy távot, azt teljesítsem, ne álljak meg, ne sétáljak, hanem inkább lassan, de végig futva tegyem meg. A futás azt hiszem testileg is (bár ezt most annyira nem érzékelem) és lelkileg is pluszt ad az embernek. Kitartásra nevel és arra, hogy a kitűzött céljainkat el kell érnünk, valamint egy lelki erőt is ad, megacélozza az embert, valamint, ha egy olyan célt sikerül elérni, amiről nem is álmodtunk (az én esetemben ez a 7 km volt, aztán a 14, most kezdek kacsintgatni a 21 felé), az ad egyfajta önbecsülést és magabiztosságot, megnő az ember önértékelése tőle, hiszen képesek vagyunk a képtelenre is!!